a mit bir. nem lehet az én tanitványom; mint ha azt mondaná. haszontalan akarnak engemet követni. hogy ha a szivet el nem vonnyak. a földi dolgoknak szeretetétöl, és hogy ha nem készek, magokot meg fosztani mind attol. a mi meg gátolhattya. az üdveségnek. nagy, és egyedül valo munkáját.

A sok nép közöt, kik rend szerént jésus körül valának publikánusok, és bünösök is valának, kik örömest halgaták ötet, az irás tudok, és a farisaeusok. nem szenvedheték azt. hogy olyan joságal. engedné magahoz közeliteni az olyan személyeknek, zugolodának is azért. hogy olyan könyen fogadná öket magához, de sött még hogy ennék is vélek. hogy pediglen meg mutassa nékik, igasságtalan zugolodásokot, azt kerdé töllök., ha egy ollyan ember, akinek száz juha vagyon. nem hagyaé el a kilenczven kilentzet, és nem mégyené a századikot fel keresni. a ki el tévelyedet volt, és ha meg talállya,, nem viszié vállain örömel haza., tudtára adván jó akaroinak. hogy ök is örüllyenek. ugy egy ollyan aszszony is, aki el veszti tiz garasát, nem seprié meg aházát hogy meg kerese. és ha meg talállya. nem örvendezé. a szomszéd aszonyival,? az után értésekre adá. hogy valamint a meg talált júh, és garas. nagy örömet okoztanak, szintén oly nagy öröm lészen menyekben. a meg térö bünösön.

Ezt az igazságot, meg más példa beszédel meg magyarázá, egy embernek két fia lévén, az iffiabik ki kéré az attyátol. a joszágábol valo részt, a mely ötet illetné, és el menvén, idegen országban azt el. tékozolá, midön mindenit el pazérolta volna., a szegénység arra kénszeritté, hogy a sertéseket örize. abban az állapottyában., gondolkodni kezdék, nyomoru voltárol, fel tévé magában, hogy viszá térne az attyához, alázatoságal néki meg vallaná vétkit, és arra kérné. hogy ugy bánnék véle. valamint atöb tselédivel. mihent az attya meg látá a szive meg esék rajta. örömiben hozája futa, meg ölelé, és meg tsokolá. azonban a fia kezdé mondani néki, atyám vétkeztem az ég ellen, és ellened, és nem vagyok méltó hogy fiadnak hivatassam. ez az alázatos vallása a fiunak, meg hatá a szivit az atyának, aki is le vetkeztetvén

(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 700)


Előző oldal | Következő oldal